Blog

A nyári hőségriadók idején lépten-nyomon hallani, hogy a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdőknek különösen vigyázniuk kell. Ugyanakkor a megelőzés nem csupán a szezonális extrém időjárás kivédéséből áll. Dr. Aradi Dániel kardiológus főorvost kérdeztük a klímaváltozás okozta megpróbáltatásokról, a koleszterinszinttel kapcsolatos tévhitekről és a legújabb szűrővizsgálati lehetőségekről, valamint azok fontosságáról.

Miért jelent ekkora megterhelést a szervezetünknek a hirtelen jött nyári hőség?

Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy ha a szív-és érrendszeri események évszakos ingadozását vizsgáljuk, télen 10–20 százalékkal magasabb a szívinfarktus kockázata, mint nyáron. Ehhez több tényező is hozzájárulhat, például a melegebb időben a verőerek tágabbak, alacsonyabb a vérnyomás. Persze most azt gondolhatnánk, hogy az egyre melegedő klíma majd segít nekünk és csökkenti az ilyen jellegű megbetegedéseket, ez azonban sajnos nem igaz. Bár általánosságban a meleg valóban kedvezőbb a hidegnél, a klímaváltozással járó extrém hőhullámok jelentősen fokozzák a nyári szív- és érrendszeri események kockázatát. Az elmúlt 20 évben az európai régióban a hőhullámmal összefüggő halálozás több mint 30 százalékkal nőtt, és egy-egy súlyosabb nyári hőhullám 50-60 ezer ember többlethalálozását okozza. Az idei nyár végső adatai még nem ismertek, de már most a legnagyobb Európai országok statisztikája alapján látszik, hogy kb 35 000 emberrel több halt meg az idei extrém hőhullámok miatt, mint az az átlagos hőmérséklet esetén várható lett volna, és a halálozás döntő része keringési okkal magyarázható.

Pontosan mi történik ilyenkor a keringésünkkel?

A hirtelen jött hőhullámok olyan megterhelést jelentenek a szervezetnek, mintha hirtelen beültetnék valakit egy szaunába és akár éjszakára is rázárnánk az ajtót. A magas hőmérséklet hatására fokozódik a szimpatikus idegrendszeri tónus, megemelkedik a pulzusszám, szaporább lesz a légzés, a párásabb levegőben fulladás jelentkezhet. Fokozódik az izzadás, a párologtatás, folyadékot és értékes elektrolitokat veszít a szervezet. A magasabb hőmérséklet hatására kitágulhatnak a verőerek, általában csökken a vérnyomás, mely a folyadékvesztéssel együtt jelentősen fokozza az ájulás, szédülés, fáradtság, aluszékonyság esélyét. Autóvezetésnél romlik a figyelem, klimatizálás nélkül romlik az alvásminőség, melyek egymást erősítve napokon át fennállva felélik az ember tartalékát. Idősek és a krónikus betegek esetén, akiknél a keringési tartalékok limitáltak, ezek a terhek keringési elégtelenséghez, ritmuszavarokhoz, ájulásos kórképekhez vezetnek, és végső soron fokozódik a hirtelen szívhalál esélye.

Hogyan védhetjük szervezetünket, hogy jobban elviseljük ezeket a megterhelő időszakokat?

Mint említettem, a hőhullámok tulajdonképp olyan stressznek teszik ki a szervezetünket, mint a fizikai megterhelés sportolás közben. Aki rendszeresen mozog és sportol, keringési rendszere hatékonyabb módon képes elviselni a magasabb pulzusszámmal járó időszakokat, szervezete hatékonyabban tárolja és mobilizálja az energiát, verőérrendszere rugalmasabb a nem sportoló, nem aktív egyénekhez képest. Természetesen lehet magunkat „klímabuborékba” zárni a hőhullám idejére, de nagyon fontosnak gondolom a jövőre készülve a szervezetünk rendszeres edzését és felkészítését a nagyobb megterhelések elviselésére. Emellett ismernünk kell azokat a kockázati tényezőket, amelyeket önmagában a mozgás és sport nem tud megfelelően kezelni: ide tartozik a magas vérnyomás és az emelkedett koleszterinszint.

Ha a hosszú távú megelőzést nézzük, a koleszterinszint kezelése kulcsfontosságú. Milyen a valós helyzet ezzel kapcsolatban Magyarországon?

Érdemes tisztázni az arányokat: Magyarországon évente mintegy 130 ezer ember hal meg, és ebből nagyjából 60 ezer halálesetért a szív- és érrendszeri betegségek a felelősek. Ez az összes halálozás közel 50 százaléka. Míg a daganatos megbetegedésektől szinte mindenki retteg – ezek a megbetegedések körülbelül 30 ezer életet követelnek évente –, a keringési események még mindig kétszer annyi áldozatot szednek. A koleszterinszint kapcsán az egyik leggyakoribb tévhit, hogy létezik univerzális, mindenkire érvényes ideális határérték, amolyan mindenkinél használható normál érték, mint a vércukornál vagy vérnyomásnál. A valóság ennél jóval összetettebb: az összesített koleszterinből vannak számunkra kedvező úton haladó egységek (ilyen a HDL burokba zárt koleszterin) és vannak rossz, a szervezetnek már nem kellő, és megsemmisítésre váró egységek (LDL koleszterin). Egyszerűsítve nekünk a lerakódásra hajlamos maradék (LDL) koleszterintől kell megszabadulni, és ennek az elfogadható határa pedig attól függ, kinek milyen állapotban van az érrendszere. Például magas kockázatú betegeknél, mondjuk egy lezajlott infarktus után nagyon alacsonyan kell tartani a maradék LDL koleszterint (1,4 mmol/l alatt), de egy fiatal egészséges egyénnél ennél jóval magasabb szint is elfogadható (2,6 mmol/l).

A laborleleteken sokan mégis az összkoleszterint figyelik. Milyen mutatókra érdemes valójában figyelniük a pácienseknek?

Az összkoleszterinszint önmagában keveset mond, hiszen egyszerre mutatja a különböző jó és rossz burokba zárt, kedvező és kedvezőtlen úton haladó koleszterinszintet. Amikor a máj megtermeli a szervezet számára szükséges koleszterint, kibocsátja azt a véráramba. A sejtek kiveszik belőle, amire szükségük van, a fennmaradó „maradék” pedig a megsemmisítésre váró burokba kerül (LDL-koleszterin). A szervezetnek erre a feleslegre már nincs szüksége, viszont ez az a komponens, amely könnyen beépül az érfalba és érszűkületet okoz. Tehát nem a koleszterin önmagában a bajok forrása, hanem az a lerakódásra hajlamos „csomag”, amibe a megsemmisítése előtt kerül, mert ez az érfalba könnyen behatol és gyulladást indít el. Sőt, ennek a veszélyes csomagnak létezik egy még agresszívabb, és lerakódásra hajlamosabb változata, amit lipoprotein (a), vagy röviden Lp(a)-nak hívunk. Ez egy kifejezetten gyulladáskeltő, agresszív partikulum, amely még az LDL-nél is hevesebb reakciót vált ki az immunrendszerből, akár 6x-os mértékben gyorsítva az érszűkületek képződését.

Tehát amellett, hogy rendszeres időközönként méretni kellene az LDL koleszterin szintünket, a szakmai ajánlások szerint minden felnőttnek élete során legalább egyszer érdemes meghatároztatni a lipoprotein(a) szintjét. Ez a mutató döntően örökletes, az élet során alig változik, de pontosan megmutatja az örökölt érrendszeri kockázatot.

Sokan próbálják a koleszterinszintjüket kizárólag diétával vagy sporttal rendezni. Mennyire hatékony ez a megközelítés?

Az elmúlt évtizedekben téves irány volt a tojás vagy a vaj abszolút "boszorkányüldözése". A táplálkozással bevitt koleszterin nem azonos hatású a vérben keringő, lerakódásra hajlamos LDL-részecskékkel. A szervezetünkben lévő koleszterin mintegy 80–90 százalékát a máj termeli, és mindössze 10–15 százaléka származik a táplálkozásból. Bár az egészséges életmód és a mozgás elengedhetetlen, egy komplex diétával is legfeljebb 15–20 százalékos koleszterinszint-csökkenés érhető el. Általában a legtöbb egyénnél, ahol magas koleszterinszintet találunk ennél lényegesen nagyobb mértékű csökkentésre van szükség – például egy szívinfarktuson átesett betegnél minimum 50%-os csökkentés szükséges –, ott a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen.

Milyen vizsgálatokat javasol azoknak, akik aktívan tenni szeretnének a megelőzésért?

A tudatos öngondoskodás részeként 40 éves kortól érdemes felmérni az érrendszer állapotát, feltérképezni a kockázati tényezőket. A vérnyomás és testsúly ismerete alapvető, cukorbetegség szűrése a lakosság körében már széles körben terjed. Emellett fontos megvizsgálni a rejtett veszélyt jelző paramétereket is: ide tartozik az LDL-koleszterin és az Lp(a) szint, és emellett érdemes meghatározni a hs-CRP (C-reaktív fehérje) szintjét is. Utóbbi az érfali gyulladás jelenlétére utalhat, ami az érszűkület kialakulásának másik fő mozgatója. A nyaki verőér ultrahang a leghozzáférhetőbb módszer a felhalmozódott meszes plakkok korai kimutatására, de egyéb területen, pl. combartérián is egyszerű ultrahangos szűréssel kereshető az érszűkületes folyamatok beindulásának jele. Végül ha valakinek emelkedett kockázata van a szív-és érrendszeri eseményekre, akkor a legpontosabban szív CT vizsgálat segíthet a koszorúerek állapotának legpontosabb, megítélésére.

Milyen gyakran járjunk koleszterinszűrésre?

Ha valakinek az elmúlt 2-3 évben nem volt koleszterin-laborvizsgálata, azt mindenképpen célszerű pótolnia. Átlagos kockázat esetén az LDL-szintet érdemes 5 évente újra ellenőrizni. Ha pedig valakinek már volt szív- és érrendszeri eseménye, vagy igazoltan magas a kockázata, a rendszeres, legalább éves kardiológiai kontroll és a megbízható gyógyszeres terápia életet menthet.